Ne szólj


Ne szólj senkinek mit akarsz,
még meglátják szemedben amit takarsz:
a tavaszi buja zsongó életet,
mikor engeded és közeledbe léphetek.

Ne szólj semmit a nevemben,
meglátod úgyis a szememben
a téli fagy roppant olvadását,
mikor érzem kezeid símogatását.

Ne szólj, inkább lépj tőlem messzebb,
forrósodik a levegő, hozzád vonz a tested.
Édes kínok között reszketek- olvadok.
Hűs patak leszek: szomjad rajtam olthatod.

Ne szólj! Kérhetem? Lehetne?
Legyen ma a csendünk, ez a csillagos este.
Versben írd le inkább vagy daloljad nevetve:
Tiéd vagyok kedves szeretlek örökre.

Ami a Tiéd lett mindigre, vedd el.
Nézz rám lelkem a csillogó szemeddel.
Hallod? Énekel neked a kismadár:
"Szeretlek-szeretlek", "nem kell más soha már"

Vagy inkább szólj: mondd ki ami jólesne!
Megkapod nappalra megkapod éjjelre.
Ragyogásodban ezer csillag gyönyörködik,
Szólsz? Hallgatsz? Ahogy kedved telik.

BéZsé