Karácsonyi vígasztaló

Várod -e úgy az ünnepet

ahogyan azt most nem teheted?

Szent estén összekulcsolod kezed,

megérinthetnéd Őt, de nincs veled.

Táncolnál még, mondd: az esőben,

jégben -hóban télidőben?

Szád harmatja fagyaszt még szívet?

Olvaszt -e jeget karod, öled, íved?

Elkárhoznál most is egy csókért?

Mit adnál, mondd: egy szerelmes bókért?

Körötted most gyermekeid játszanak,

példájuk, hitük, szerelmük te vagy.

Te vagy az Ember, az Anya, a Nő,

és a szerelmemtől bűnbe eső.

Öledbe ejted két kezed,

behunyod titokban a szemed.

Meg ne lássák, még nem lehet:

magadhoz szorítod szerelmesed.

el ne ereszd, csak míg a két lélek

összebújik egymás szerelmének.

Pilláid mögött ott leszek veled,

álmodj csak, ne félj: vagyok neked.

Karácsony éjjelén a vállunk összeér:

elragad bennünket a szenvedély.

BéZsé