Reménytvesztetten

A szerelem romjain lebegsz,

kihűlt ágyadon heversz. 

Nem maradt semmid,

semmit se mersz:

nem lehet!

Meghatározhatatlan a csend.

Nem káosz, nem is rend

a láthatatlanul áradó, 

szépen szomorúan lázadó,

semmiség.

Mégis minden ott van:

a tűzes homlokodban.

Lázasan várod a hűs kezet,

mindhiába, csillapítani nem lehet

a reménytvesztett szerelmedet.

BéZsé

Szív dobban

Ág reccsen, szív dobban,

szívekben tűz lobban,

tűz lobban, ellobban.

Jég koppan, fájóbban,

szív roppan, megdobban:

távol van, távol van.

Ünnepben szív dobban,

kezemben meglobban,

kezedben fellobban,

ébremben, álmomban.

Minden nap megdobban:

közel van, távol van.

Szív dobban

 halkabban.

Halkabban:

nem dobban.

BéZsé

Csillagválasztó

Millió szentjánosbogárból

Életből halálból

Fényévnyalábból

Áldásból,imából

Ragyogtatja arcod éleit

Csillagképeit

Tejútnyi semmiköddé válnak

Magadhoz kérdéseid

Elkezdheted nézni

Közelebb fog érni

Szívedig fog érni

Lelkedbe fog férni

Szíved választottja veled fogja nézni

BéZsé

Utazók

Fertő zöld mocsárban,

egészen apró és nagy,

sikoltó és csendes

fáradt és kedves

lelkeket őrzök.

Megszakított húrokkal,

hangszerekkel pengetőzök.

Egyvalaki ismerhetné már az utat

Hozzám

Hopp, egy szépleányka!

Lelkem elrabolja,

mocsaram szétdúlja.

Bennem a lelkek

szabaddá lesznek.

Emlékeket őrzök újra,

megpendül a szivem húrja.

Egyvalaki imeri az utat hozzám.

Újra.

BéZsé

Mámor

Szédülsz -mélyülsz

Mozdítsz -fordítsz

Iveiddel hódítsz

Elérsz -rámérsz

Illatokkal átélsz

Átkelsz -rámlelsz

Izeimmel eltelsz

Kezeiddel érzem

Kezeimmel érzel

Ide ülsz -oda ülsz

Szépítesz és szépülsz

Lüktetés -ernyedés

Fekvés -ébredés

Nézhetem -nézheted

Testmeleg -szívmeleg

Visszamennénk

(nem lehet)

BéZsé

Ajtót mutat

Kinyílott egy sötét ajtó,bementem.

Hideg volt odabent, a kabátom levettem.

Tüzet raktam kandallóba, levest sparheltre.

Kiabálni kezdtek: azonnal vegyem le!

Ijedtemben gyorsan levettem,

kabátomat visszavettem.

A nyitott ajtón kimentem,

csillagos ég alatt, újra szabad lettem

BéZsé

Vidd magaddal

A körúti ódon tükörben

Ahol együtt álltunk

Összebújva kiskabátba

Fázni odajártunk

Szívmelegedésre

Vissza-visszajártunk

A minap bementem

Tükröd összetörtem

Apró szilánkjaival

Éles üvegjeivel

Sebeket ejtettem

Ahol együtt jártunk

Kiskabátba fáztunk

Szívmelegség helyett

Reszkettünk és fájtunk

Arta kérlek Téged

Tükröt veszek néked

Vedd a kiskabátod

Meleg lesz,meglátod

Vissza-vissza járhatsz

Egyedül megfázhatsz

Ki szíved melengeti

Tükröd el nem töri

BéZsé

Lélekcsevej

Egyedül beszélek egyedül zenélek

Szívemnek zenéje belédszálló lélek

Látom a szemeid kicsit-nagyon félek

Egy napon elvesznek bárhogyan is kérek

De addig itt vagyok itt maradok neked.

 Nem igérek semmit és nem is kérhetek

Élvezem a percet,  a nemlétező álmot

S őrzöm amit adtál, a picinyke lángot.

Lángot én is kaptam pedig nem is kértem

Mikor gyúlt meg kedves,én ezt nem is értem

Őrizem magamnak a sok szép pillanatot

A lelked mélyéről csak szépet kaphatok

BéZsé

Tegnapután

Azért nagy tréfamester az Isten:

eléd teszi az életet szelíden.

Meghív vendégségbe a mennyországba,

majd leküld szétnézni Lucifer poklába.

Így aztán

Mikor hited, reményed s eszed veszted,

minden elveszett, odalett a lelked.

Érzed, neked ez lett a kereszted

Meztelen állsz előtte, mindened levetted.

Akkor 

Vigaszul megmutatja: 

aki csak a te szemed kutatja.

Csillagot ád minden napra,

szigetet, mi lelked megnyugtatja

BéZsé

Barátomnak!

Némán lépdelsz, az út marad

Mindenki más jól halad

Elrejted véres sarkadat

Pedig gátolja az utat

Fáj, szakad a fekély

Gyógyulni semmi esély

Üvöltenél, de kinek

Nem mondhatod el senkinek

Odalép melléd, üvöltesz

Feltépi sebeid, nyüszítesz

Félt és féltesz

Néz és nézhetsz

Sebzett lábad kitisztitja

Bakancsodba visszarakja

Sajgó lábad meglátta

Harmadnapra begyógyítja

A barátod.

BéZsé

Amire nincs bocsánat

Csengő hangú szép madárka

Kis kalitkád nyitva-tárva

Bújj ki kérlek, szépen kérlek

Úgy magamhoz ölelnélek

Csengő hangú kis madárkám

Nyitva van ám, nyitva van ám

Bújj ki kérlek, szépen kérlek

Kicsiny melengetést kérek

Szép madárkám gyere ki, jó?

Nincs itt semmi félni való

Látod itt vagyok én néked

Óvlak -védlek, óvlak -védlek

Gyere elő kismadárka

Időnk telik egyre-másra

Dugd ki fejed, tedd ki szárnyad

Hagyjuk itt a kalitkádat

Nem is szeretsz te kismadár

Látod szívem mennyire vár

Ha nem jössz ki, nem várhatlak

Maradj akkor meg magadnak

Maradj te kis szürke madár

Néma vagy te, mint a határ

Megrázom a kalitkádat

Szeresd akkor a gazdádat

Most meg vajon miért nem jössz ki?

Olyan lettem mint a többi?

Kismadárkám, miért tettem?

Magamat  jobban szerettem

Csengő hangú szép madárka

Maradj hát a kalitkába

Csendben figyelhetlek, mondd csak?

Leshetem ha épp boldog vagy?

Csengő hangú szép madárka

Nyitva volt a kalitkája

Csendben magának bezárta

S búsan üldögél magába

BéZsé

Várakozás.

Nem tudom mennyit.

Lehet-e ennyit Veled?

Elgondolom milyen lehet

ujjainkat összefonva menni.

Ölelkezve szád keresni.

Adva kapni, kapva adni.

Lehet-e a szavaktól?

Félsz. Tőlem. Mástól. Magadtól.

Türelmetlen vagyok a napoktól

magammal. Veled. Mással.

Velem vársz.

Hétköz-nap. Köznap.Jó nap. Rossz nap.

FélszTőlem. Mástól. Magadtól.

Türelmetlen vagy a napoktól

magaddal. Velem. Mással.

Vállam nem fogod,

vállad megvonod.

Félsz? Félek.
Magunktól. Másoktól.

Minden apróságtól:

a szótól, a simogatástól.

Elfogy türelmem:

kiabálok.

Magammal. Veled. Mással.

Lezársz. Kizársz. Bezársz.

Bántasz. Bántlak.

Fájsz. Fájlak.

Csalódsz.

Te mégis maradsz.

Vársz velem. Várok Veled.

Szeretsz. Szeretlek.

Épp ezért:

nem várok, hisz félsz.
Tőlem. Mástól. Magadtól.

Mentlek haragtól, magánytól.

Magamtól. Magadtól. Mástól.

Elköszönök.

Megmentesz.

Mellémülsz.

Félsz. Félek. Félünk.

Egyszer valahol összeérünk.

Össze-érünk.

Együtt hazatérünk.

De addigis...

(várakozunk)

BéZsé

Szégyenvers

Nem tudtam még megírni,

mert nem tudtam még megírni

a rámrakott szégyened.

Baráti, combomra tett kezed.

Anyám részeg-métely leheletét,

a fém hidegét,

koponyám lékét.

Két szálkás kezed:

nem kapok levegőt veled

Te nem láttad a szemed,

ahogy fojtogattál engemet.

Reccsenést, csonttörést,

Ujjad reccsenését, bordád sikítását:

megfizetted az árát, meglehet,

de megváltott a halálból engemet.

Benzin illanását, szemed villlanását.

Hamutálad koppanás halálát,

búzölgő pálinkaleheleted;

ahogy gúnyolják a neved.

Éhes gyomromat, évekig lekvárt,

penészt, hideget, redvát.

Felébredést félelembe,

menekülést messze, messze.

A halálodat...

...a halálodat nem akartam.

Mégiscsak én maradtam

megírni a rámrakott szégyenedet.

BéZsé