Utazók

Fertő zöld mocsárban,

egészen apró és nagy,

sikoltó és csendes

fáradt és kedves

lelkeket őrzök.

Megszakított húrokkal,

hangszerekkel pengetőzök.

Egyvalaki ismerhetné már az utat

Hozzám

Hopp, egy szépleányka!

Lelkem elrabolja,

mocsaram szétdúlja.

Bennem a lelkek

szabaddá lesznek.

Emlékeket őrzök újra,

megpendül a szivem húrja.

Egyvalaki imeri az utat hozzám.

Újra.

BéZsé