Szégyenvers

Nem tudtam még megírni,

mert nem tudtam még megírni

a rámrakott szégyened.

Baráti, combomra tett kezed.

Anyám részeg-métely leheletét,

a fém hidegét,

koponyám lékét.

Két szálkás kezed:

nem kapok levegőt veled

Te nem láttad a szemed,

ahogy fojtogattál engemet.

Reccsenést, csonttörést,

Ujjad reccsenését, bordád sikítását:

megfizetted az árát, meglehet,

de megváltott a halálból engemet.

Benzin illanását, szemed villlanását.

Hamutálad koppanás halálát,

búzölgő pálinkaleheleted;

ahogy gúnyolják a neved.

Éhes gyomromat, évekig lekvárt,

penészt, hideget, redvát.

Felébredést félelembe,

menekülést messze, messze.

A halálodat...

...a halálodat nem akartam.

Mégiscsak én maradtam

megírni a rámrakott szégyenedet.

BéZsé