Papírhajtogató

Holdfénybe forduló szőke hajad,
arcod hófehérjén kéklő alkonyat.
Esti fény takarja mélyülő ráncodat,
szemed kékjében  bűn és kárhozat.

Asztalodon szétdúlt irathalmazok,
fonott kosárkádba papírgalacsinok.
Eres kezeidben megremeg a tollad,
magad elé húzod az újabb papirodat.

Elrontott papírok, elcsúszott életek:
írsz, összegyűröd, s újból kezdheted.
Már tudod te is: elfogyhat a tiszta lap.
Kezdhetsz újat, vagy marad a piszkozat.

BéZsé